A Gomez paradoxon

2011. március. Még 21 hónap van hátra a hivatalos világvégéig és bár elsőre úgy tűnhet, hogy az elkerülhetetlen mégis elkerülhető lesz, az apokalipszis első jelei már világosan kezdenek kirajzolódni. Észak-Afrikában emberöltőnyi diktatúrák érnek véget, Koreában összecsapni készül a vörös és a samsung csapat, Brazíliában visszavonul minden idők legjobb játékosa, miközben Németországban rendületlenül tör egy bizonyos Mario Gomez a gólkirályi cím felé.

Tíz fordulóval a Bundesliga idei szezonjának vége előtt, ugyanis már csak a Jóisten (ill. Papiss Cissé és talán Gekas) menthet meg minket attól, hogy ne a Gepetto gyártmány riedlingeni nyerje a pontversenyt. Már ami az egyénit illeti, hiszen a bajorok pont annyi ponttal vannak lemaradva a szép napokat idéző Dortmund mögött, mint ahány gólt Barrios és Lewandowski együtt szerzett. Tizenhatot. Ennek ellenére együtt sem érik el a volt Stuttgart játékos (jézusom mire költötték azt a valag pénzt, hogy most kiesésre állnak?!) eredményét, hiszen Super Mario már 18 találatot jegyez az idényben. Ha valaki nem látta volna még játszani a srácot az mázlista az nyugodtan gondolhatná, hogy de hiszen ez természetes egy olyan csapatban ahol ezelőttig Luca Toni, Roy Makaay, vagy a sokak és személyes kedvencem Giovanne Elber ontották a gólokat. Van azonban egy fontos különbség köztük és Gomez között. A fent említett úriemberek focisták voltak. A jó öreg Mario ugyanis annyira illik Futballpályára mint a szép mosolyú francia klubtársa a kifutóra. Hihetetlen, hogy szegénybe akit a transfermarkt.de még mindig 26 misire taksál, milyen elképesztően kevés tehetség szorult. Ez az ember nem képes átvenni a labdát, vezetni azt, cselezni, lőni és mindezekhez még egy olyan iszonyatos lassúság és körülményesség párosul, ami minden 5. osztályúnál jobb csapat csatára számára megengedhetetlen. Az egyetlen ami fix kezdővé teszi az az, hogy a harmadik kihagyott ordító ziccer után a legtöbb meccsen eljön az a pillanat amikor valamelyik csapattársa úgy találja el szegényt a labdával, hogy már nincs ideje elkapni a fejét, lábát, potrohát. Az sem segít megemészteni az olyan helyzetek elszabását amikor hat méterről a kaputól tizenhéttel vágja fölé, hogy eközben egy a pályafutása vége felé közeledő egészséges Klose melegíti a padot, aki a legfrissebb kacsák szerint akár Dortmund felé is veheti az irányt, ha a szezon végén lejár szerződése.

Mindezek ellenére talán megbocsájtok neki. Csak legyen jó helyen a potroha május végén a Wembleyben amikor Robben tekeri be Evra mellett a ráadásban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.