This is Champions League

Holnap este végre kiderül sikerül-e a Romának visszaszerezni az idén egy kicsit megkoptatott dicsőségét a Donyeck braziljai ellen, és egy kellően nagyarányú győzelemmel kivívni a továbbjutást. Ha valaki azonban nem vérmes római farkasnak vagy donyecki keménygyereknek született, akkor az, ha teheti más miatt teszi szabaddá a kedd estéjét. Van ugyanis egy meccs, ami kiemelkedik a nyolcad döntők párosításai közül. Ez pedig a Barcelona – Arsenal.

A csapatok egyenkénti kvalitásairól felesleges beszélni, hisz minden férfi, akit anya szült és a focit is szereti, kisgyermeki izgalommal várja a barcelonai visszavágót. Az összecsapás tétjét csak fokozza, hogy az ágyúsoknak sikerült az, ami csak nagyon keveseknek az elmúlt években: szenvedélyes játékkal saját pályán sikerült legyűrniük a katalánokat. A 2-1-es hazai sikertől függetlenül Messiék az esélyesebbek, hiszen akár már egy 1-0-ás győzelem a Camp Nou-ban is a továbbjutást jelentheti. A Barca azonban könnyen belecsúszhat abba a könnyelmű hibába, hogy a biztos vezetés tudatában még több időt szentelnek majd a labda szeretgetésére és a nézők kiszolgálására. Ez a spanyol bajnokságban a legtöbb esetben azt jelenti, hogy legalább három góllal és pár szenzációs találattal hagyják el a pályát. De ne feledjük el, hogy ez nem a két csapatos spanyol bajnokság. !This Is Champions League! Ez persze nem azt jelenti, hogy az Arsenal Fabregas vezetésével eltiporná  a világ legszemkápráztatóbb fociját játszó hazaiakat. Az viszont biztos, hogy ha a Barca beleszalad abba hibába, amibe legutóbb Londonban is, akkor fájdalmas lesz az ébredés szerdán. Persze mindez csak akkor valósulhat meg, ha pályára tudja küldeni Wenger az ő csupa szív katalán supermanjét. Nem vitás, az Arsenalnak jelenleg Fabregas a lelke. Még ha formán kívül is játszik olykor-olykor, akkor is olyan mentális támgerendát ad a társainak, amit senki sem tud pótolni. Igaz, ennek megvannak a maga árnyoldalai is. Ha nincs Fabregas, nincs mentális biztonság. Hiába a remek formába lendülő Song Wilshere páros, mihelyt nincs pályán a kis katalán, egyből egymás hibáit próbálják felülmúlni. És ha van alkalom, amikor egy meccsen egy másodpercnyi hiba sem fér bele, akkor az a kedd esti találkozó lesz. Mert kétségünk ne legyen, hogy a Barca törpéi Messi, Xavi és Iniesta vezetésével azon nyomban büntetni fognak. Éppen ezért Wenger helyében, ha máshogy nem is, de a kapufához kötve kitenném Cesc-t a pályára. Lezárásként legyen elég annyi, hogy én egy remek meccset várok, és azt, hogy az a csapat jusson tovább, aki eddig többet tett a legjobb nyolc közé jutásért. Az, hogy ez a csapat jelenleg Arsenal, az még egy pici plusz örömmel tölt el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.