A Lakers-Bulls párhuzam

Az általában jó teljesítményt nyújtó Kaliforniaiak és az sokadik virágzásukat megélő San Antonio mellé az utóbbi években csatlakozó Celticssel, valamint az idén újra magára találó Bullssal összejöhet egy olyan szezon, amikor ismét a Liga legsikeresebb klubjai harcolnak a végső győzelemért.

A chicagói alakulat a ’90-es évek elejéig nem számított az NBA meghatározó franchise-ai közé (az egyetlen eredmény, amit fel tudott mutatni az 1966-ban alapított klub az egy divízió győzelem ’75-ből). Azonban elérkezett a 1984-es esztendő, ami hatalmas változásokat hozott a klubnak és a Ligának is, merthogy az ebben időszakban egyeduralkodónak tartott Los Angeles-i csapatot csak „Showtime” Lakers-ként emlegették, nem is ok nélkül, kilencszer bejutott a nagydöntőbe 11 év alatt, és ha már ott volt 5 alkalommal nem tért haza üres kézzel, egyszóval eléggé a mezőny fölé emelkedett. Az előbb említett esztendő draftján olyan nevek kerültek bele a Liga körforgásába, mint Hakeem Olajuwon, John Stockton, Charles Barkley, hogyha valaki nem ismerné őket, sorrendben mindenidők egyik legjobb centere, klasszikus irányítója valamint az a személy, aki talán az NBA történelmének legjobb olyan játékosa volt, aki soha nem érte el a hőn áhított bajnoki gyűrűt.

De térjünk vissza a Bullshoz, akiknek szintén sikerült megkaparintani egy tehetséges fiatalt, akit sokan a valaha élt legjobb kosárlabdázónak tartanak, nyilván nem kell bemutatni senkinek, Michael Jeffrey Jordanről van szó. A következő évtizedben kétszer is sikerült egymás után 3 gyűrűt szereznie Jordannek a Chicagóval, de persze azt nem szabad elfelejteni, hogy ehhez egy bizonyos edzőguru is kellett, mégpedig Phil Jackson, nélküle nyilván nem jöhetett volna a Bulls első és napjainkig utolsó 6 bajnoki címe. Ez a sikertelenségi széria a mostani kerettel megtörhet, főleg a lassan a liga legjobb irányítójává kinövő Derrick Rose-al és társaival, akik között nem csak kiegészítő embereket találunk.

A nyugati-part fellegvárban játszó Lakers kosarasainak is hasonló elképzelései vannak, Phil “Zen Master” Jackson irányításával, aki megismételhetné a chicagói kétszer triplázását, valamint Kobe is beérhetné gyűrűk terén Jordant, ami tudjuk, hogy az elsődleges céljai között szerepel. Persze ehhez valószínűleg a nyugati konferenciadöntőben újra le kéne gyűrni a napokban 30 ponttal Miamit alázó San Antonio Spurs gárdáját, ami ugyan tegnap magabiztosan sikerült, de hét meccsen nem lesz könnyű, mivel a Spurs-Lakers párharcnak van előzménye főleg az új évezredből. Ehhez elég csak annyit megemlíteni, hogy az utóbbi 12 év alatt csak egyszer jutott más csapatnak a nagydöntőbe nyugatról, mint az előbbi két csapat, az az egy is a Dallas volt, de nekik sem sikerült győzniük, mivel hat meccsen kaptak ki a Wade és az öregfiúk Miami Heat csapatától. Érdekes különbség a két csapat között, hogy a Bulls eddig 6 döntőben szerepelt és ugye mind a hatot be is húzta, tehát 100%-os ilyen szempontból, ezzel szemben a Lakersnek az idei lenne a 32. nagydöntője, amit ha megnyerne, a 17. diadallal beérne az eddigi csúcstartó Celticset, de csak a győzelmek terén mivel Bostonban összesen csak négyszer szomorkodhattak a szurkolók a nagydöntő után.

A gyűrű megszerzésére még mindkét alakulatnak reális esélye van, mivel ha csak nem történik valami világméretű szenzáció, akkor mind a Bulls és a LAL is könnyedén besétálhat a rájátszásba, mégpedig azért mert 2-3. helyen állnak a konferenciájukban és a divízióbeli ellenfeleik sem annyira masszívak az idei szezonban. Viszont ha a többi csapatot is belevesszük a számításba, akkor a Los Angeles-i szurkolóknak inkább van reménykedésre okuk, mert San Antonióban ugyan nem lesz könnyű győzni, és a mai állás szerint a Spursnek lenne meg a pályaelőnye az egész Ligára kivetítve is, a többi nyugati csapatnak véleményem szerint nincs reális esélye még a főcsoportdöntőhöz se 7 meccsen, de persze ebbe lesz beleszólása valószínűleg a Thundernek vagy éppen a Mavsnek is. Chicagói szemszögből lényegesen nehezebb a végső győzelem felé vezető út, mivel keleten talán csak az első két legjobb mutatóval playoffba jutó csapatnak lehet könnyebb dolga az első körben, de onnantól bárki továbbjuthat bármelyik párharcból, főleg mert a tavalyi erős hármas (BOS-ORL-ATL) mellé idén bejelentkezett a Knicks is a Billups-Anthony erősítéssel a szezon elején megszerzett Amarehoz. Egyedül a Cavs esett ki az elején, de ezzel együtt a Heat is erősebb lett, így a szezon háromnegyedénél már körvonalazódnak az erőviszonyok, és főleg keleten lehetnek vérre menő küzdelmek, de azért nyugaton is becsúszhat egy-egy szoros vagy éppen nem várt továbbjutó. Akár az alábbi találkozás is elképzelhető a szezon legvégén:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.