Talán erről meccsről lesz a legnehezebb valami újat és izgalmasat írni. Elég csak végig nézni a többi párosításon és máris látszik, hogy igazán csak egy klasszikussal lesz dolgunk a negyeddöntők során. Ez pedig kétség kívül a két angol óriás párharca lesz. Akik az elmúlt években egyeduralkodóvá váltak a Premier League-ben és mindeközben egy végletekig kiélezett Bl döntőt is játszottak egymás ellen. Joggal merül fel a kérdés mindenkiben, hogy tud-e bármi újat mutatni ez a meccs azoknak a semleges szurkolóknak akiket valamilyen különleges oknál fogva hidegen hagy egy angol Bl rangadó. Nem, nem lesz semmi új, semmi váratlan, mivel a szezon ezen szakaszában már lehetetlen bármi meglepőt előhúzni a kalapból még akkor is ha két olyan zseniális varázsló fog ülni a padon mint Ancelotti és Ferguson. Sokkal nagyobb jelentősége lesz a csapatok motiváltságának.

Köztudott, hogy a Real Madridnál, a világ egyik legismertebb és legsikeresebb klubjánál, a vezetők nem éppen a folyamatos fejlődés hívei - minden évben a bajnokság és a BL trófea megszerzése is a célok között szerepel. Ezt a játékos politikájuk is bizonyítja, ugyanis általában inkább költenek akár százmillió eurót is egy szezon előtt, minthogy fokozatosan felépítsenek egy stabil csapatot, (lásd Barcelona) vagy a fiatal tehetséges castillásokat adják kölcsön, valamint passzolják el aprópénzért. Persze az elmúlt pár év csodaigazolásai baklövései után Florentino Perez is rájött, hogy nem feltétlenül az adott átigazolási időszak legdrágább játékosaival lehet eredményesnek lenni, hanem esetleg néha át is lehet gondolni, hogy kit, milyen posztra és mennyiért vesznek meg.

Most, hogy mindenki az európai kupa meccsekre figyel, azon belül is a rangosabb Bajnokok Ligájára, nem szabad megfeledkeznünk a bajnoki küzdelmekről sem. Azon belül is talán a legkiélezettebbnek tűnő angol bajnokság utolsó negyede az, ami leginkább megdobogtatja a szívünket. Ha izgalmas bajnoki hajrát akarunk látni, akkor kénytelenek vagyunk a Digi Sport nem mindig színvonalas közvetítéseit választani. A többi top liga végső befutói lassacskán már megvannak. A Barcelona spanyol egyeduralmát valószínűleg idén sem töri meg a királyi gárda, Olaszországban egy Milan Scudetto van fényesedőben, Németországban pedig szinte már biztos, hogy a Ruhr vidékére kerül a salátás tál. A szigetországban pedig még csak most kezdődik minden.

Az általában jó teljesítményt nyújtó Kaliforniaiak és az sokadik virágzásukat megélő San Antonio mellé az utóbbi években csatlakozó Celticssel, valamint az idén újra magára találó Bullssal összejöhet egy olyan szezon, amikor ismét a Liga legsikeresebb klubjai harcolnak a végső győzelemért.

Holnap este végre kiderül sikerül-e a Romának visszaszerezni az idén egy kicsit megkoptatott dicsőségét a Donyeck braziljai ellen, és egy kellően nagyarányú győzelemmel kivívni a továbbjutást. Ha valaki azonban nem vérmes római farkasnak vagy donyecki keménygyereknek született, akkor az, ha teheti más miatt teszi szabaddá a kedd estéjét. Van ugyanis egy meccs, ami kiemelkedik a nyolcad döntők párosításai közül. Ez pedig a Barcelona – Arsenal.

2011. március. Még 21 hónap van hátra a hivatalos világvégéig és bár elsőre úgy tűnhet, hogy az elkerülhetetlen mégis elkerülhető lesz, az apokalipszis első jelei már világosan kezdenek kirajzolódni. Észak-Afrikában emberöltőnyi diktatúrák érnek véget, Koreában összecsapni készül a vörös és a samsung csapat, Brazíliában visszavonul minden idők legjobb játékosa, miközben Németországban rendületlenül tör egy bizonyos Mario Gomez a gólkirályi cím felé.